2016. július 30., szombat

Jandácsik Pál: Állatok maszkabálja

Újabb brutálisan meggyilkolt, bundájától megfosztott állat hullájára lelnek a rendőrök.
Cesar Darlington nyomozó tehetetlen az ügyben – egyetlen segítsége a pszichopata Dr. Lex Siegfried lenne, akit ő juttatott rácsok mögé. De vajon hihet-e a doktor meséinek? 
Mindeközben Arthur és Christie, a nem mindennapi páros a barátaikkal készülnek szórakozni, de a város felé tartó viharfelhők a halloweeni maszkabált véres rémálommá változtatják mindenki számára.
„Ha fiatalabb lett volna, keresztüllövi az ajtót. A tapasztalat és az évek azonban megfontoltabbá tették – nem eshetett baja civileknek. Ráadásul, ha tényleg a Virágos Gyilkos van odakinn, akkor többet nyer azzal, ha élve kapja el azt a rohadékot.”

A furry regény annyit tesz, hogy a karakterek emberi tulajdonságokkal felruházott állatokból állnak. Ez már önmagában figyelemfelkeltő volt a számomra. Azonban az Állatok maszkabáljában mindehhez még társul egy izgalmas krimi szál is. Habozás nélkül vetettem bele magam a történetbe. Köszönöm szépen az Athenaeum kiadónak, hogy olvashattam a könyvet, hihetetlen élmény volt!


Egy autószerelő oroszlánt meggyilkolnak. A nyomozás azonnal kezdetét veszi, az események láncolata pedig csak úgy sodort magával. Eleinte furcsa volt fejben elképzelni a szereplőket állatokként, sőt néha inkább emberként láttam őket magam előtt, de végül teljes mértékben megbékéltem a helyzettel. A másik érdekesség a számomra, hogy nem sejtettem, hogy a furry könyvek ennyire túlfűtöttek a brutalitástól és szexualitástól. Bár, ha jobban belegondolok, az állati ösztönök minderre választ adhatnak.



Maga a könyv nem hosszú, így lendületesen lehet vele haladni. Éppen emiatt nem volt teletűzdelve felesleges drámával vagy párbeszédekkel. Helyette végig fenntartotta a figyelmemet. A meghökkentő események folyamatosan értek, nem pedig az volt, hogy minden egyszerre a legvégén zúdult a nyakamba. Szerintem az állandó izgalom az egyik legnagyobb erőssége az Állatok maszkabáljának. A végjátékra is bőven jutott idő, éppen ezért nagyon szépen ki volt dolgozva, nem pedig egy összecsapott és elkapkodott 20 oldalnyi felfűtöttséget kaptam csupán.

Tudván, hogy ez egy önálló kötet, végig rettegtem, hogy melyik szereplő lesz a következő áldozat. A karakterek közül sokan a szívemhez nőttek, vagy ha nem is ásták mélyre magukat, de a szimpátiámat mindenképpen kiváltották. Nem tudom pontosan, de talán az utolsó 100 oldalt zakatoló szívvel olvastam végig. Olyan volt, mintha egy horror filmet néznék. Tudjátok, amikor próbálod eltakarni a szemeidet, hogy csupán a hangok alapján kelljen következtetni az adott jelenetre, de nekem itt esélyem sem volt elbújni vagy elmenekülni.


Mindez annak köszönhető, hogy nagyon csavarosra sikeredett a regény. Három, de inkább négy olyan fordulat is volt benne, amiből csak egyet találtam ki előre. A többinél pedig csak kapkodtam a fejemet és visszatértem az előbb említett horror film effektushoz. A szereplők közül nem kaptak sokan kidolgozott személyiséget. Dr. Lex Siegfried szerintem nagyobb figyelmet is kaphatott volna, az ő karakterében sokkal több potenciál van. Arthur és Christie jelleme viszont nagyon jó lett. Általában zavar, ha folyamatosan visszaemlékezések vannak egy könyvben, de itt remekül kiemelte mindazt amit a különös páros képvisel.

A krimi szál mellett több elgondolkodtató társadalmi kérdésnek jutott hely (vagy csak én képzeltem őket bele). Az egyik ilyen volt a róka és a párduc kapcsolata. Mennyire fogadják el őket a társaik, mi kell ahhoz, hogy valaki megfeleljen egy állatfajnak? Mitől magasabb rendű az egyik állatfaj a másiknál? Mennyire számít az, hogy mit gondolnak mások? Ha Arthur és Christie boldog együtt, akkor kell-e egyáltalán más véleményére adniuk?

Összegezvén, az Állatok maszkabálja egy nagy fénypont a magyar irodalom egén. Simán megállja a helyét a külföldi írók mellett. Remélem, a könyv utat nyit majd még több furry regény megjelenéséhez!

Lorelei

1 megjegyzés: