Carol McCleary: A gyilkosság alkímiája

by augusztus 09, 2015 0 megjegyzés

Vigyázat! A fülszöveg cselekményleírást tartalmaz!
Párizs 1889. A Világkiállítás területén már áll Eiffel lenyűgöző tornya, szenzációs látványosságok, az ipar, a technika vadonatúj vívmányai bűvölik el a nagyérdeműt.
Ám egy rejtélyes gyilkos lopakodik a Fény városának utcáin, s lakóit pestisjárvány tizedeli. Nellie Bly-nak, a világ első oknyomozó újságírónőjének meggyőződése, hogy a gyilkosságok kapcsolatban állnak a járvánnyal, és elhatározza, hogy véget vet mindkettőnek. Szövetkezik a zseniális fantáziájú Vernével, az intelligens és szégyentelen Oscar Wilde-dal és a történelem legnagyobb mikrobavadászával, Louis Pasteurrel, hogy együtt megoldják az évszázad bűntényét.


Megmondom őszintén, hogy nem volt sok kedvem belekezdeni ebbe a könyvbe. Mióta levettem egy Coop bolt polcáról el is felejtettem, hogy miről szól. De híve vagyok az ,,amit főztél edd is meg" hozzáállásnak, így sort kerítettem rá. Vegyesek az érzéseim. Szerintem nem teljes mértékben nekem való a könyv, de ennek ellenére jó a történet. Sajnos, több mint 10 nap alatt fejeztem be és ez vonhatott le az olvasási élményből. Viszont nem mehetek el amellett a tény mellett, hogy a könyvnek köszönhetően nyertem a Honfoglaló társasjáték egyik menetében. :D

Szóval, a kezdetekkor megismerhetjük Nellie háttértörténetét, ahogyan nő létére próbál boldogulni a férfiak világában. (Éljen a feminizmus és az ahhoz vezető út!) Pulitzerrel is találkozunk, számos történelmi hírességgel együtt, egy kicsit mindannyiuk történetét megismerhetjük. Nagyon tetszett Nellie hozzáállása és akaratossága, valóban a hozzá hasonló nőktől kellett rettegnie a férfiaknak. Ezt tehát pozitívumként értékeltem, ugyanakkor néha már kicsit sok volt nekem a stílusa.


Nellie próbál helytállni az újságírás világában és annak érdekében, hogy minél érdekesebb cikkeket írhasson, előszeretettel vállal magára beépített munkákat. Így került egy női elmegyógyintézetbe, ahol egy hozzá közel álló személy sorsa tragédiába fullad. Nyomozást indít, mindent meg akar tenni azért, hogy a nyomára bukkanjon egy bizonyos személynek. Mindebből egy nemzetközi kaland kerekedik, aminek végső állomása úgy tűnik Párizsba vezet.

Ami különösen tetszett, hogy rengeteg hírességgel találkozhatunk. Oscar Wilde, Jules Verne, Pasteur és még sokan mások megfordulnak a kalandok során és nagyon szépen beépülnek az eseményekbe. Külön értékeltem a humort és a fordulatokat. Valamint az orvosi kísérleteket.

Amit már kevésbé szerettem, az a könyv első felében -számomra legalább is- érezhető vontatottság. Ha az elejétől fogva tartotta volna azt az izgalmas színvonalat, amit a végén, akkor igazából nem lehetne egy rossz szavam se. Szépen felépített volt a finálé és a fordulat is, egyáltalán nem erre számítottam, nagyon meg tudott lepni. Pedig a megoldás végig ott volt előttem!


Jó volt egy kicsit belelátni a Világkiállítás korabeli Párizsba, sok hasznos és érdekes információval gazdagodtam. Nellie és Verne szóváltásai jó kedvre derítettek. Na akkor felmerülhet a kérdés mindezek után, hogy mégis mi volt a bajom? Hát az, hogy nem éreztem magamhoz közel a szereplőket, a világot és a már említett vontatottság is közre játszhatott abban, hogy mindenféle hezitáció nélkül le tudtam tenni a könyvet. Még az is kétséges, hogy késztetést érzek-e a folytatásra. Lehet, hogy nem a nyár közepén kellett volna olvasnom, hanem télen. Szóval azt mondanám, hogy közömbös volt számomra az egész. Ezzel tudnám magyarázni azt is, hogy ez az értékelés olyan semmilyenre sikerült.

Egynek elment, az árát megérte. :D

Olvastad már? Neked mennyire tetszett?

Szép napot!

Lorelei :)

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése